Ma éjjel tuti jól fogok aludni....mesélem,miért..
Mikor este hazajött Apa én már nagyon hisztis, álmos, nyűgös voltam.Fürcsi után még megengedett Apa nekem egy kis Aladdint, de nem kellett..csak a DVD-t akartam piszkálni, nyomkodni.
Apa elpenderített onnan, és mondta, hogy üljek le szépen a szőnyegre, onnan nézzem a mesét. Én le akartam ülni a parkettára,Apa megfogta az alkaromat, hogy odavigyen a szőnyeghez, de én levágtam magam. 1 pillanat múlva nagyon elkezdtem ordítani, Anya odajött,kikapcsolta az Aladdint, és vitt lefeküdni.De én még ordítottam nagyon. Fura magas tónusú sírás volt ez, nem a szokásos babahiszti.
Apa azonnal felfigyelt rá, átvett a karjába, de visszakértem magam Anyához.
Akkor már mindkettőjük számára tiszta volt, hogy fáj valamim.
Apa leültetett a pelusozóra, hogy átvizsgálja a karomat, vállamat, de nem látott semmi furát.
Viszont jobb kezemmel a bal karomat fogtam, ha emelni akartam azonnal sírni kezdtem, remegtem.
Anya nagyon megijedt, Apa vizsgálgatott, lát-e valami olyat rajtam, ami eddig nem olyan volt.Hasonlítgatta a két vállamat, semmi.
Anya ölbe vett, leült velem az ágyra, nyugodt hangon beszélt hozzám, de én csak hüppögtem, sírtam.
Ennyi kellett aggódó szüleimnek, rámadtak valami meleget alulra, felülre félig belebújtam a kardigánomba, becsavartak egy meleg takaróba és mentünk taxival a balesetire.
Azonnal hívtak, Helen nővér néni édes aranyos volt, dícsérgette az egeremet, meg engem, hogy milyen szép nagy baba vagyok.
Lemértek...17.4 kiló ruhában...hmm....na szóval nővérke néni megtapizta a csontjaimat, nem tört el semmim, de hívott egy orvos nénit, hogy ő mit gondol, mi van.
Orvos néni is ari volt, meghallgatta Anyáékat, és mindabból amit hallott, arra következtetett, hogy a könyököm húzódott meg, és elmozdult benne valami ín.
Egyszerű helyrerakni, kis csavargatás...
Anya rettegő szemekkel bámulta a dokinénit, Apa is megijedt.
Aztán a néni óvatosan helyrerakta a kis könyökömet, nem is sírtam.
Azt mondták menjek ki játszani a játszószobába, nézzük meg, hogyan használom a kezem.
Ki sem értem már repültem a játékok felé, ráraboltam a játék konyhára a műanyag almákkal, zöldségekkel.
BAl karom,mint új korában.
Nővér néni ott ült Anyával a földön engem néztek, hogy használom a kezem, aztán jót nevettek rajtam...kutya bajom nem volt.
A dokinéni is visszajött hozzánk, megnézte,mint rámolok, örült, és elment.
Mi meg hazataxiztunk.
Végigdumáltam az utat hazáig, itthon rohantam kicsit, aztán tejcsi és kidőltem.
Anyáék még remegnek az idegtől, de majd megnyugszanak....
És a Ti estétek hogy telt? :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2009. február 11., szerda
Zajlik az élet- avagy Én, a HŐŐŐŐS
Ma éjjel tuti jól fogok aludni....mesélem,miért..
Mikor este hazajött Apa én már nagyon hisztis, álmos, nyűgös voltam.Fürcsi után még megengedett Apa nekem egy kis Aladdint, de nem kellett..csak a DVD-t akartam piszkálni, nyomkodni.
Apa elpenderített onnan, és mondta, hogy üljek le szépen a szőnyegre, onnan nézzem a mesét. Én le akartam ülni a parkettára,Apa megfogta az alkaromat, hogy odavigyen a szőnyeghez, de én levágtam magam. 1 pillanat múlva nagyon elkezdtem ordítani, Anya odajött,kikapcsolta az Aladdint, és vitt lefeküdni.De én még ordítottam nagyon. Fura magas tónusú sírás volt ez, nem a szokásos babahiszti.
Apa azonnal felfigyelt rá, átvett a karjába, de visszakértem magam Anyához.
Akkor már mindkettőjük számára tiszta volt, hogy fáj valamim.
Apa leültetett a pelusozóra, hogy átvizsgálja a karomat, vállamat, de nem látott semmi furát.
Viszont jobb kezemmel a bal karomat fogtam, ha emelni akartam azonnal sírni kezdtem, remegtem.
Anya nagyon megijedt, Apa vizsgálgatott, lát-e valami olyat rajtam, ami eddig nem olyan volt.Hasonlítgatta a két vállamat, semmi.
Anya ölbe vett, leült velem az ágyra, nyugodt hangon beszélt hozzám, de én csak hüppögtem, sírtam.
Ennyi kellett aggódó szüleimnek, rámadtak valami meleget alulra, felülre félig belebújtam a kardigánomba, becsavartak egy meleg takaróba és mentünk taxival a balesetire.
Azonnal hívtak, Helen nővér néni édes aranyos volt, dícsérgette az egeremet, meg engem, hogy milyen szép nagy baba vagyok.
Lemértek...17.4 kiló ruhában...hmm....na szóval nővérke néni megtapizta a csontjaimat, nem tört el semmim, de hívott egy orvos nénit, hogy ő mit gondol, mi van.
Orvos néni is ari volt, meghallgatta Anyáékat, és mindabból amit hallott, arra következtetett, hogy a könyököm húzódott meg, és elmozdult benne valami ín.
Egyszerű helyrerakni, kis csavargatás...
Anya rettegő szemekkel bámulta a dokinénit, Apa is megijedt.
Aztán a néni óvatosan helyrerakta a kis könyökömet, nem is sírtam.
Azt mondták menjek ki játszani a játszószobába, nézzük meg, hogyan használom a kezem.
Ki sem értem már repültem a játékok felé, ráraboltam a játék konyhára a műanyag almákkal, zöldségekkel.
BAl karom,mint új korában.
Nővér néni ott ült Anyával a földön engem néztek, hogy használom a kezem, aztán jót nevettek rajtam...kutya bajom nem volt.
A dokinéni is visszajött hozzánk, megnézte,mint rámolok, örült, és elment.
Mi meg hazataxiztunk.
Végigdumáltam az utat hazáig, itthon rohantam kicsit, aztán tejcsi és kidőltem.
Anyáék még remegnek az idegtől, de majd megnyugszanak....
És a Ti estétek hogy telt? :)
Mikor este hazajött Apa én már nagyon hisztis, álmos, nyűgös voltam.Fürcsi után még megengedett Apa nekem egy kis Aladdint, de nem kellett..csak a DVD-t akartam piszkálni, nyomkodni.
Apa elpenderített onnan, és mondta, hogy üljek le szépen a szőnyegre, onnan nézzem a mesét. Én le akartam ülni a parkettára,Apa megfogta az alkaromat, hogy odavigyen a szőnyeghez, de én levágtam magam. 1 pillanat múlva nagyon elkezdtem ordítani, Anya odajött,kikapcsolta az Aladdint, és vitt lefeküdni.De én még ordítottam nagyon. Fura magas tónusú sírás volt ez, nem a szokásos babahiszti.
Apa azonnal felfigyelt rá, átvett a karjába, de visszakértem magam Anyához.
Akkor már mindkettőjük számára tiszta volt, hogy fáj valamim.
Apa leültetett a pelusozóra, hogy átvizsgálja a karomat, vállamat, de nem látott semmi furát.
Viszont jobb kezemmel a bal karomat fogtam, ha emelni akartam azonnal sírni kezdtem, remegtem.
Anya nagyon megijedt, Apa vizsgálgatott, lát-e valami olyat rajtam, ami eddig nem olyan volt.Hasonlítgatta a két vállamat, semmi.
Anya ölbe vett, leült velem az ágyra, nyugodt hangon beszélt hozzám, de én csak hüppögtem, sírtam.
Ennyi kellett aggódó szüleimnek, rámadtak valami meleget alulra, felülre félig belebújtam a kardigánomba, becsavartak egy meleg takaróba és mentünk taxival a balesetire.
Azonnal hívtak, Helen nővér néni édes aranyos volt, dícsérgette az egeremet, meg engem, hogy milyen szép nagy baba vagyok.
Lemértek...17.4 kiló ruhában...hmm....na szóval nővérke néni megtapizta a csontjaimat, nem tört el semmim, de hívott egy orvos nénit, hogy ő mit gondol, mi van.
Orvos néni is ari volt, meghallgatta Anyáékat, és mindabból amit hallott, arra következtetett, hogy a könyököm húzódott meg, és elmozdult benne valami ín.
Egyszerű helyrerakni, kis csavargatás...
Anya rettegő szemekkel bámulta a dokinénit, Apa is megijedt.
Aztán a néni óvatosan helyrerakta a kis könyökömet, nem is sírtam.
Azt mondták menjek ki játszani a játszószobába, nézzük meg, hogyan használom a kezem.
Ki sem értem már repültem a játékok felé, ráraboltam a játék konyhára a műanyag almákkal, zöldségekkel.
BAl karom,mint új korában.
Nővér néni ott ült Anyával a földön engem néztek, hogy használom a kezem, aztán jót nevettek rajtam...kutya bajom nem volt.
A dokinéni is visszajött hozzánk, megnézte,mint rámolok, örült, és elment.
Mi meg hazataxiztunk.
Végigdumáltam az utat hazáig, itthon rohantam kicsit, aztán tejcsi és kidőltem.
Anyáék még remegnek az idegtől, de majd megnyugszanak....
És a Ti estétek hogy telt? :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése