
Sziasztok
A 2009-es év egy undok undorító, és gonosz év volt...és még nem ért véget...Anya ma eltörte a lábujját...Timi néne a fogászaton ült Tropikárium helyett, én meg....hát nem írom le megint..olvassátok el a februári bejegyzésemet...egy az egyben ugyanez történt meg velem.
Hála égnek nem éjjel,hanem 5kor...és most 9óra, és már alszom.. Idén nem szilveszterezünk...ha felkelünk, majd örülünk a 2010-es évnek.
Utáltuk az óévet, legyen már vége....
A képen éppen a balesetin ülök, kis karom lóg mellettem, nem használom, fáj, ha megmozdulok. Anya kedves ismerőse fuvarozott be kocsival, és a képen éppen Pom Bear mackókat adagol a számba:)
Egyetlen különbség a februári és a mai történet közt, hogy kisbaba énem (a magam 17 és fél kilójával) anno nem tudta elmondani mi a baj, mai NAGYLÁNY Lizzy (21 kiló) végig hajtogatta:
- Még mindig fáj!
- Fáj a karom!
- Nem emelem!-
- hagyjaad!
- Doktorbácsi meggyógyítja Lizzy baba karját!
Mikor helyre tette a doktorbácsi (Isten áldja érte!) :
-Látod Anya? Már nem fáj!
-Emelem!
- Menjünk pisilnii wcbe!
- Megyünk haza autóóóóval!
- Már nem fáááj!(mosolyogva)
Mikor kiszállunk az autóból itthon...Anya sík ideg még mindig...megszólalok:
-Nem!Nem megyünk föl! Sétáljunk!
(rajtam játszónaci(1 réteg) pelus nuku, kint 3 fok, sötét, permetező eső :) )